Salgótarjáni Tájak Korok Múzeumok Klub Egyesülete

Kirándulás Sárospatakra és környékére

Három napos kirándulásunkat a lázbérci víztározó megtekintésével kezdtük,

mely a Bükki Nemzeti Park fokozottan védett területén helyezkedik el 77 hektár területen, Y alakú. 1967-69 között épült. Kiemelkedően szép, 6 millió km ³ vizet tárol, átlagos vízmélysége 7,5 méter, míg a maximális vízmélység a gát előtti térben 16,5 méter. Elsősorban ivóvíz ellátásra szolgál, de nagy szerepe van, az árvizeknél is.

Utunk következő állomása a Mádi zsinagóga, melyet 1795-ben építették fel a Mádra költözött borkereskedő és termelő zsidó családok. A barokk stílusú zsinagóga mellett a településen híres talmudiskola is működött.

Kalauzunk Fehér Barnabás „csak” ötven éve őriz egy, a vészkorszak után elhagyott zsinagógát. Római katolikusként ez a dolga. Még ha mostanában egyre többen vannak is olyanok, akik furcsállják ezt. A Mensch (jiddisül: igaz ember) Nemzetközi Alapítvány által kitüntetett Barna bácsi ki sem látszik a tréfából, s mindegy, hogy éjfélkor vagy ebédidőben kopogtatnak nála a turisták, ő leakasztja a szögről a kulcsát, és siet elmagyarázni, miért egyedülálló az egész világon az ő zsinagógája.

Folytattuk utunkat Golopra. Az Ősi Magyar Címereinkért Alapítványt 1998-ban alapította Szabadiné Sinkó Ilona, aki az ősi magyar címereket, köztük ősi családok, nemzetségek, vármegyék régi és mai magyar városok valamint nemesi és királyi családok címereit kutatta és teljes alapossággal készítette el. Szabadiné Sinkó Ilona az ország talán egyetlen aranyhímzéses tűfestője. Jelenleg kb. 2000 db-os a gyüjtemény, benne megtalálható Salgótarján címere is.

Majd megérkeztünk Vizsolyba a református templomba, "a magyar Biblia bölcsőjéhez". A Károlyi-biblia avagy vizsolyi biblia volt az első teljes, magyar nyelvre lefordított Biblia. A fordítást Károlyi Gáspár és lelkésztársai végezték, a könyv kinyomtatásában pedig Mantskovits Bálint nyomdász segédkezett.

 Ezután a gyönyörű környezetben elhelyezkedő Erdőbényén a Magita-Hotelben ebédeltünk.

 A Megyer-hegyi tengerszemet a Bükki Nemzeti Park idegenvezetőjével néztük meg, mindenkinek sikerült feljutnia a kissé meredek és kanyargós ösvényen, de a küzdelem után a páratlan kilátás kárpótolt a nehézségekért.

 Végül első napunk utolsó állomása következett, Széphalmon megkoszorúztuk Kazinczy Ferenc sírját és megnéztük a Mauzóleumot.

 Nagyon jó vacsorával és egy fergeteges játékkal zártuk a napot.

 A második napon Sátoraljaújhelyen először meglátogattuk a Börtön Múzeumot, majd végig sétáltunk az un. belvároson, megtekintve a nevezetességeket.

Ezután Sárospatakra érkeztünk, meglátogattuk a Sárospataki Református Kollégiumot, mely az ország egyik legrégebben fennálló oktatási intézménye, 1531-ben a reformáció szellemében alapította Perényi Péter. Az évszázadok során hazánk számos nagy alakja töltötte itt diákéveit.

A 19. század első évtizedeiben épült a Pollack Mihály tervei alapján készült nagy könyvtárterem. Az állomány egy része, mintegy 25.000 kötetnyi könyv ma is a teremkönyvtárban van elhelyezve. A Nagykönyvtár a II. világháború során nem sérült meg, a legértékesebb könyvekből válogatott állományrész azonban az oroszok kezébe került, 2006-ban érkezett haza a különleges könyvritkaságok mintegy 85%-a.

Folytattuk utunkat, az V. András étteremben megebédeltünk, majd megnéztük a Bazilika minort és a Szent Erzsébet Házat, melynek során bepillantást nyertünk Árpád-házi Szent Erzsébet életéről.

Ezután ellátogattunk a Rákóczi várba, felmentünk a Vörös toronyba is, megismerkedtünk a vár történelmével. Megköszöntük idegenvezetőnk Egyed Katalin nagyszerű felkészültségét, kedvességét, hogy ezen a napon végig kísért minket.

A második napot is egy jó vacsorával és egy kis tokaji bor kóstolásával fejeztük be.

 A harmadik napon az időjárás reggel nem kedvezett nekünk, de mi jókedvűen érkeztünk Tokajba, ahol Zelenák István helytörténész vezetett minket és mesélt a város történelméről, mutatta meg a nevezetességeket, végül ellátogattunk a híres Szerelmi Pincesorra, ahol egy jó borkóstolás és vásárlás után folytattunk utunkat.

Megérkeztünk a Tiszalöki Vizerőműhöz, ahol megtudtuk, hogy a Tisza jelenlegi medrét kézi erővel ásták ki a II. világháborús hadifoglyok, emléküket egy kis park őrzi. Az erőmű egyik vezetője tartott egy rövid összefoglaló előadást az erőmű múltjáról és jelenéről. Az előadás után az erőmű telepét néztük meg. Ellátogattunk a duzzasztóműre, a pillérekben megnéztük a zsilipeket mozgató motorok hajtóműveit. A turbinacsarnokban megtekintettük a függőleges tengelyű turbinákat és a generátorokat.

 Következő állomásunk a Polgári Archeopark volt, ahol éhes csapatunk elfogyasztotta a kemencében frissen sült tejfölös, libatepertős, lilahagymás lángost, majd végig néztük Magyarország első tájtörténeti és régészeti pihenőparkját. A tárlat a tájegység történetéből, tárgyaiból, népi kultúrájából, az észak-alföldi régió természeti és kulturális örökségéből, az autópálya építés során feltárt régészeti leletek hiteles másolataiból tevődik össze.

 Megálltunk a Muhi nevű falu mellett. A muhi, vagy Sajó menti csata 1241-ben zajlott. Ennek emlékére, a község határában, körülkerített, mesterséges dombon, jelképes sírhalmon fakeresztek láthatók, Vadász György tervei alapján.

Elhelyeztük koszorúnkat a síron, leróva tiszteletünket a csatában elesettek emlékére.

 Kirándulásunk nagyon jól sikerült. Köszönet Baloghné Anikónak a körültekintő szervezésért és lebonyolításért.

 


Ha tetszik ez a bejegyzés, kérem kattintson a "Tetszik" gombra.