Salgótarjáni Tájak Korok Múzeumok Klub Egyesülete

"Őrség" 2015.09.03-06

 Kirándulás az Őrségbe.

Csütörtök reggel a program szerinti időben indultunk el. Utunk első állomása a Máriabesnyői Bazilika, amely a magyarországi Mária-kegyhelyek közül a második leglátogatottabb zarándokhely. A libanoni cédrusfából készült egy méter magas kegyszobor ma is látható a főoltár mögött. A Mária-szobor igen nagy számú zarándokot vonz. Idegenvezetőnkkel bejártuk a felső és alsó templomot, a kriptát, megismerkedve így a templom történetével, majd egy nagy sétát tettünk a gyönyörű kertben.

Következő megállónk Kápolnásnyék, a Vörösmarty Mihály emlékház megtekintése.    

A költő egy másik kápolnásnyéki, ma már nem álló épületben született, de emlékeiben érzelmileg ez a ház töltötte be a szülőház szerepét. Itt töltötte gyermekkorát 1802 és 1811 között Vörösmarty Mihály, a magyar reformkor romantikus költészetének meghatározó alakja, a Szózat szerzője. Az emlékház megtekintése után elhelyeztük koszorúnkat és elénekeltük a Szózat első versszakát, így róttuk le tiszteletünket a nagy költő előtt.

Megebédeltünk a Holdfény Hotelben és folytattuk utunkat.

 Balatonszárszón felkerestük a József Attila Emlékházat. A kiállítás a költő életének utolsó időszakát idézi fel, ebben a házban töltötte utolsó napjait a súlyos betegségből lábadozó költő. 1937. december 3-án este innen indult arra a sétára, melyről nem tért többé vissza. 19 óra 35 perckor a balatonszárszói állomásról induló tehervonat halálra gázolta. Az idegenvezetőtől nagyon sok új információt is kaptunk  a költő életéből. Ezután lesétáltunk a Balaton partján lévő emlékműhöz, itt szintén koszorúztunk, pár szóval emlékezve a beteg, magányos költőre.

A koszorúzás után pihentünk kicsit, gyönyörködve a Balaton szépségében és a hattyúkban.

Szálláshelyünk elfoglalása után, mely a Dedesi Vendégházban volt vacsoráztunk, majd megismételtük az előző évben már nagy sikert aratott játékot a bingót, mindenki nagy örömére. A nyertesek apró kis ajándékokat kaptak.

 A második napon ellátogattunk Szlovéniába, ahol megnéztük a világhírű Postojnai cseppkőbarlangot, mely 20.570 méter hosszú és a Pivka folyó vájta ki évmilliók alatt. XX. század második felében megépült a két páron futó barlangvasút, mely 2 km mélyen visz be a barlang és a hegy belsejébe. Kiszállva a kisvonatról, gyalogosan folytattuk utunkat, a magyar nyelvű voki tokin hallgattuk, hogy éppen merre járunk és mit látunk. A csodálatos természeti jelenségeket, hatalmas tereket, csodálatos hidakat. Láthattuk a Kálvária hegyet, a Szép barlangot, a koncerttermet, melynek érdekessége, hogy közel 40 méter magas, és 10.000 ember befogadására alkalmas. A barlang élővilágának  különlegessége az emberhal, amely egy albínó állat, vak és külső kopoltyúval lélegzik. Akár 100 évet is él, kis tojásokkal szaporodik. Ez az állat fokozottan védet faj.

Kicsit átfázva, de élményekben annál gazdagabban folytattuk a kirándulást a Predjamai várba, mely egy 120 méteres függő sziklafalba épített erőd. Híres tulajonosa Erazem rablólovag. A vár alatt titkos barlangrendszer húzódik, mely 140 m mély, 13 km járatot tártak már fel. A csoport elszántabb tagjai felmásztak a IV. emeletre is. A várban kiállítás látható, viaszbábukat, korabeli berendezéseket nézhettünk meg a termekben. Gyönyörű kilátás nyílik a környező vidékre a teraszokról és a természetes ablakokból. Itt is nagy segítség volt a voki toki. Visszafelé megálltunk Trojane-ban, hogy megkóstoljuk a híres fánkot. Hogy jól töltsük az időt az autóbuszon is, megnéztük a Mamma Mia-t. Szálláshelyünkön már várt minket a finom vacsora, a jó gulyásleves, az őrségi tökös-mákos, almás, túrós rétes.

 A harmadik napon indultunk az Őrség felfedezésére.

A honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek. Innen ered a táj neve: Őrség. Az őrzők feladata volt a határőrizet mellett a vasérclelőhelyek és a só őrzése, a ló- és marhakereskedelem biztosítása. A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes település szerkezet alakult ki. A néhány házból álló dombtetői településrészek a „szerek” , amelyek laza együttese alkotta az egyes településeket

Barangolásunk első állomása Pankasz, itt megnéztük a szoknyás haranglábat, melyet 1755-ben építettek, majd Őriszentpéteren csatlakozott hozzánk az Őrségi Nemzeti Park idegenvezetője. Itt a román stílusú Szent Péter templomot néztük meg, (templomszeren), mely 1230 körül épült, majd bástyákkal, sáncokkal látták el, melynek ma már csak nyomai láthatók. Folytattuk utunkat Szalafőre (Pityerszer), itt eredeti helyén, falumúzeum formájában láthatóak a népi építészet emlékei. Nevét valószínűleg attól a pityer nevű madártól kapta, amely itt nagyobb tömegben tartózkodott. Az épületek eredeti környezetükben állnak. Nevezetességei az ún. „kerített ház” és az emeletes kástu, amely az országban csak itt található. A kástu mellett látható az úgynevezett tóka, melyet az itatóvíz gyűjtésére és tárolására ástak. A műemlékegyüttes megtekintése után felkerestük a Batha portát, (Felsőszer) ahol megkóstoltuk a hidegen sajtolt olajakat, a finom hazai pálinkákat, majd kipróbáltuk a  tökmagolaj sajtolást. Miután jól bevásároltunk a különböző finom olajakból, meglátogattuk a Ferenc portát (Templomszer), ahol megtekintettük a gazdaságot és vásároltunk a különböző ízesítésű finom sajtokból. Jó hangulatban és éhesen megebédeltünk az Őriszentpéteri Hársfa Fogadóban, természetesen őrségi ízekkel ismerkedve: csontleves, vasi pecsenye, dödölle, rizs, káposztasaláta. Következő állomásunk a Veleméri „fények temploma” , ahol Marika néni érdekes beszámolóját hallgattuk meg a templom  történetéről. Következő állomásunk Magyarszombatfa, ahol a megtekintettük a Vadászati Kiállítást. A tulajdonos Gömbös Mátyás nagy szeretettel fogadta a csoportot, bemutatta a kis vadasparkot és a kiállítást, érdekes történetekkel tarkítva egy-egy trófeát. Megismerhettük az Őrségben honos madarakat és kisemlősöket is. Barangolásunkat folytatva, ellátogattunk egy fazekas műhelybe, ahol a mester bemutatót tartott nekünk Visszatérve szálláshelyünkre elfogyasztottuk a ház specialitását, a dedesi szeletet körettel és savanyúsággal. Vacsora után egy hatalmas tortával köszöntöttük a szeptemberi szülinaposokat, természetesen mindenkinek jutott belőle. 

Reggel elköszöntünk kedves vendéglátóinktól, akik mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat és folytattuk utunkat Kehidakustányba, ahol a Deák Ferenc Emlékházat néztük meg. Itt több, mint 46 évet töltött a Haza Bölcse, Zala büszkesége. Nevéhez fűződik az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés. A klub nevében itt is elhelyeztük koszorúnkat. Következő megállónk Balatonfüred, ahol két órás szabad program keretében ebédeltünk, sétáltunk a Tagore sétányon, volt aki megtekintette a Jókai villát, Vaszary galériát.

A napot záró program a Pákozdi Katonai Emlékpark megtekintése volt, ahol idegenvezetők mutatták be a történelmi emlékhelyeket 1848-tól napjainkig.

Nagyon szép és tartalmas négy nap után érkeztünk haza.

 Szeretnék köszönetet mondani azon kedves klubtársaimnak, akik segítették a munkámat: a Braun házaspárnak, akik segítettek beszerezni az ajándékokat és lebonyolították  a bingó játékot, Bozó Jutka és Szoó Irén segítségével, szintén Bozóné Jutkának, aki a koszorúzások alkalmával a kapcsolódó szövegeket elmondta, Bulyákiné Katinak aki a koszorúkat elhelyezte, Kasza Bélának aki az ismertetőket kinyomtatta és a fotókat elkészítette, végezetül az egész csapatnak, akik részt vettek ezen a kiránduláson. 

                                                                                 Baloghné Anikó

 

A kiránduláson résztvevők nevében köszönöm Baloghné Anikónak a rendkívül körültekintő szervezést és lebonyolítást.

Köszönöm a Bozóné Jutkának és Kovács Annának, hogy fényképeikkel segítették munkámat.

                                                                                    Kasza Béla


Ha tetszik ez a bejegyzés, kérem kattintson a "Tetszik" gombra.