Simontornya – Mohács – Paks

                                              2018. február 13-14

Kirándulásunk első napján Simontornyára érkeztünk. A várat Salamon fia, Simon építtette 1277-ben reneszansz stílusban. Később a város Simonról és a toronyról kapta a nevét, így lett Simontornya. Díszes vas ajtón léptünk be a várba, amely nem eredeti, de nagyon szép. A kis várudvarról látható a palotaszárny körerkélyének megmaradó részlete. A vár folyamatos felújítás alatt áll, benne kis múzeum kapott helyet. 

A vármúzeum keleti palotaszárnyának két földszinti termében tekintettük meg a XIII-XVII. századi régészeti leleteket, köztük használati edényeket, fegyvereket, giffalakos kályhacsempéket. Itt látható a vár 1324-ből származó első írásbeli említése, továbbá oklevelek, adománylevelek .(Hiszen a kastély vétel, csere vagy harc útján gyakran cserélt gazdát).

A kaputorony emeleti szobájában van a vár legszebb kandallója, amely egyedülálló a mai Magyarországon. Az öregtorony harmadik emeletén - az időszaki kiállító teremben - egy másik helyreállított késő gótikus kandallót is láthattunk.

A magyar főurak körében a XVII. század közepétől vált szokássá családi képcsarnokuk megfestetése. A legkorábbi kép Jeszenszky Antalt ábrázolja 1746-ból. Jól megfigyelhetjük, hogy a megrendelők számára a társadalmi rang volt a fontos, ezért nem tartották fontosnak a festő tudását. Az Apponyi család tagjait ábrázoló finom színvilágú, egészalakos portrék a XVIII. századi magyar ősgalériák kiemelkedő darabjai. Festőjük - Mertz János.

Válogatást láthattunk Bazsonyi Arany festőművésznő kiállításából is.

A várban Máté Imréné Klárika kalauzolta a csoportot nagy tudással és lelkesedéssel, amit ezúton is nagyon köszönünk.

Egy jó ebéd után, folytattuk utunkat Mohácsra. A forgatagban mindenki saját kedve szerint szórakozott, senkinek nem vette kedvét a barátságtalan időjárás.

A Mohácsi busójárás története:  a busójárás a 18.sz. végén jelent meg először Mohácson, a betelepített horvát nemzetiség hozta magával. A mai napig élő hagyomány. Farsangvégi tavaszköszöntő népszokás, melynek meghatározó alakjai a busók. Busó alatt a fából faragott, maszkot viselő alakot értjük, kinek jellemző ruházata a bocskor, csizma, fehér vászongatya, bundájával kifordított birkabőr, derékban kötéllel v. lánccal összekötve, melyre egy v. több kolomp van felaggatva, vállukon tarisznya. Kellékei a kereplő, buzogány, hosszú fakürt stb. A hatnapos busójárás a gyermekek farsangolásával kezdődik, minden nap más-más csoport mutatkozik be. Zárónapja a húshagyó kedd, a farsang temetése. A busók a Széchenyi téren meggyújtják a máglyát, amelyen a telet, a rosszat jelképező koporsót elégetik, miközben a tűz körül ropják a kólót. A busójárást különböző rendezvények színesítik.

A második napon először a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyre látogattunk, mely az 1526. augusztus 29-én lezajlott tragikus kimenetelű mohácsi csata hőseinek állít emléket. A Szent Koronát mintázó impozáns épület földalatti részében különleges kiállítótér kapott helyet, itt ismerkedtünk meg a régészeti leletekkel, a bemutatott film kapcsán átélhető történeti élménnyé vált a mohácsi ütközet. A virágszirmot mintázó sírkert 1700 katona végső nyughelye. Eötvös József: Mohács c. versének elmondása után elhelyeztük koszorúnkat, így tisztelegtünk a hősök előtt.  

Folytattuk utunkat a Paksi Atomerőmű felé, mely hazánk egyetlen atomerőműve. Az ország  villamosenergia szükségletének 50 %-át termeli meg. Üzemeltetése biztonságos, gazdaságos és környezetkímélő. A Látogatóközpontban panelek, ábrák, makettek segítségével megismerkedtünk az atomenergiával. A csoportkísérő vezetésével nagyon szigorú ellenőrzés után védősisakot kaptunk és elmentünk az üzemi területre. Betekinthettünk a blokkvezénylőbe, a reaktorcsarnokba, majd a füldugók kiosztása után sétát tettünk a turbina-csarnok generátora körül. Megnéztük a gyakorló központot, ahol egy valódi reaktort, gőzfejlesztőt és más nagy berendezéseket  láttunk. Nagyon érdekes és értékes program volt.

A kirándulás befejezéseként megnéztük a Makovecz Imre által tervezett Szentlélek templomot. A templom karcsú, tűhegyes tetőzetével, ívelt bejáratával, egyéni stílusával hírnevet szerzett városának és tervezőjének. A hármas templomtorony külön áll a templom előtt, bejáratánál kétoldalt két angyal, a világosság és a sötétség angyala áll őrt. A templomba, egy szív alakú ablakon áramlik be a fény, a fehér kőoltár mögött angyalok kísérik a feltámadó Krisztust az égi fény felé. A széksorok egymással szemben helyezkednek el. Az impozáns építmény közadakozásból épült, mintegy 200 köbméter faanyagot építettek be. Kitűnő akusztikájának köszönhetően gyakran tartanak hangversenyeket.

A két napban jól megfért egymással a hagyományos mulatság, a régmúlt történelem, a fejlett tudomány, az építészeti csoda. Remélem mindenki kellemes emlékekkel gondol majd vissza erre a kirándulásra.

Köszönöm a fotókat Kaszáné Falusi Veronikának és Kasza Bélának.

                                                         Balogh Józsefné  Anikó

                                                                      szervező

Kösznjük Anikónak a rendkívül érdekes kirándulás zökkenőmentes, nagyon jó szervezését, lebonyolítását, mindannyiunk örömére és megelégedésére.